Minden kaland véget ér egyszer – búcsú Corktól, búcsú Írországtól

Elérkezett a sok élménnyel, tapasztalattal és felejthetetlen pillanattal teli Erasmus-utazásunk végéhez. Tegnap a fiúk számára is lezárult a szakmai gyakorlat: az utolsó munkanapjukon több helyen igazán megható búcsúban volt részük. A munkaadók és a fogadó családok is nagy szeretettel köszöntek el tőlük. Volt, akit a menedzsere, mást a fogadó családja lepett meg egy-egy ajándékkal, így köszönve meg a szorgalmas munkát, a kedvességet és az együtt töltött heteket.

Délután ismét abban az irodában találkoztunk, ahol néhány héttel ezelőtt közös kalandunk elkezdődött. A diákok itt vehették át személyre szóló okleveleiket, amelyeket elismerő, dicsérő szavak kíséretében adtak át nekik.

Őszintén mondhatom, hogy rendkívül büszkék lehetünk a fiainkra! Különösen nagy jelentősége van ennek az elismerésnek, hiszen iskolánk első magyar csoportként vett részt Corkban ilyen Erasmus-programban. A helyi partnereknek, a munkaadóknak és a fogadó családoknak korábban nem volt tapasztalatuk magyar diákokkal, mégis kivétel nélkül rendkívül pozitívan nyilatkoztak a fiúk teljesítményéről és hozzáállásáról. Csupa szívmelengető, elismerő visszajelzést kaptunk róluk.

Tanárként talán ennél nagyobb elismerést nem is kívánhatnánk. Jó érzés volt megtapasztalni, hogy a diákjaink nemcsak szakmailag állták meg a helyüket, hanem emberileg is ilyen szép benyomást tettek mindenkire, akivel kapcsolatba kerültek.

A hivatalos búcsú után átvonultunk egy közeli pubba, ahol még egyszer, utoljára koccintottunk az együtt elért sikerekre, és jelképesen is lezártuk ezt a rendkívül különleges néhány hetet.

Aztán elkezdődött a hosszú hazautazás. Hajnali egy órakor találkoztunk Cork belvárosában, ahonnan távolsági busszal indultunk Dublin repülőterére. Innen repültünk Budapestre, majd egy újabb hosszú buszút következett, míg végül ma este mindenki hazaérkezett, és újra találkozhatott a családjával.

A fiúk közül többen mondták, hogy legszívesebben még maradtak volna, és biztosan nagyon fog hiányozni nekik Írország. Ugyanakkor a hazafelé vezető buszon már lelkesen sorolták, milyen finomságok várják őket otthon, ki milyen ételt rendelt meg előre a szüleitől, és mennyire hiányzott már a hazai ízek világa.

A legszebb pillanatok azonban talán mégis a megérkezéskor vártak ránk: az ölelések, a mosolygó arcok, a boldog családtagok, akik izgatottan várták a fiúkat a busznál. Jó volt látni ezeket a viszontlátásokat, és átélni, milyen sokat jelentett mindenkinek a hazaérkezés.

Ez az Erasmus-program ismét megmutatta, milyen óriási lehetőség rejlik a nemzetközi mobilitásban. Kamaszkorban, amikor az ember még csak keresi a helyét a világban, különösen nagy ajándék, ha néhány hétre kiléphet a megszokott környezetéből, kipróbálhatja magát egy másik ország munka világában, megismerhet egy másik kultúrát, önállóbbá válhat, és közben életre szóló barátságokat, élményeket és emlékeket szerezhet.

Bízom benne, hogy iskolánk a jövőben is részese lehet hasonló lehetőségeknek, és még sok diákunk tapasztalhatja meg, milyen érzés egy másik országban élni, dolgozni, fejlődni és egy kicsit kitágítani a saját világát.

Mi pedig most egy hatalmas élménycsomaggal, rengeteg történettel, új tapasztalattal és sok-sok szép emlékkel tértünk haza.

Üdvözlettel: Bangó Tímea