Szombat – kaland a vad Atlanti-óceán partján, avagy Írország megmutatta az igazi arcát!

A szombati napra egy egész napos, szervezett buszos kirándulást terveztünk Nyugat-Cork festői vidékére, egészen Mizen Headig, Írország délnyugati csücskébe. A természetnek azonban más elképzelései voltak: éppen megérkezett a második elnevezett vihar, a Boelo, amely hatalmas esővel és közel 100 km/órás széllökésekkel tette igazán emlékezetessé a napunkat.

Bár szép időben bizonyára sokkal többet láthattunk volna a tájból, a fiúk többsége kifejezetten élvezte a rendkívüli körülményeket. Már-már hihetetlennek tartották, hogy Írországban ennyire gyakran esik az eső – most aztán megtapasztalhatták, mit is jelent az igazi ír időjárás! Többen mondták, hogy ilyen erős szelet még soha nem éltek át. Mi pedig megtanultuk, hogy egy kirándulást nem feltétlenül a napsütés tesz felejthetetlenné.

Első megállónk Gougane Barra volt, egy egészen különleges, hegyekkel körülölelt tó partján fekvő hely. A kis szigeten álló, festői Szent Finbarr-kápolnát víz és csodálatos természeti környezet veszi körül. A hagyomány szerint Szent Finbarr a 6. században ezen a szigeten alapított kolostort. A táj, a vízesések és a vadregényes környezet még a borongós időben is lenyűgöző volt.

Ezután Bantry városában tartottunk egy rövid kávészünetet, majd továbbindultunk Mizen Head felé. A látványos tengerparti út önmagában is élményt jelentett, a célállomáson azonban az erős szél miatt biztonsági okokból lezárták a sziklákhoz vezető részt. Így nem juthattunk ki egészen a híres kilátóponthoz, de a környékből így is ízelítőt kaptunk – amikor éppen nem takarta el a tájat az esőfüggöny.

És talán itt nevettünk a legtöbbet! Ahogy ott álltunk a vad szélben, Európa egyik legnyugatibb pontjának közelében, előttünk az Atlanti-óceánnal, egyszerre volt az egész helyzet elképesztő, drámai és végtelenül vicces. Olyan élmény volt, amelyet aligha terveztünk volna meg magunknak, de biztosan sokáig emlegetni fogunk.

A nap két különleges, eredetileg nem tervezett megállóval is gazdagodott. Az egyik az Altar Wedge Tomb, egy őskori, ék alakú kősíremlék volt a Mizen-félszigeten. A régészeti emlék hozzávetőleg i. e. 2500–2000 közé datálható, tehát több ezer évvel ezelőtti emberek nyomait őrzi. A helyszín különleges fekvése miatt a történelem és a természet itt egészen sajátos módon találkozik: a síremlék közelében lenyűgöző kilátás nyílik a tengerre.

Később Schull festői kisvárosában álltunk meg, ahol egy jól megérdemelt ebéd következett. A fiúk többsége hamburgert vagy a klasszikus ír-brit kedvencet, fish and chipset választotta. A szeles, esős nap után különösen jól esett egy kicsit megpihenni és feltöltődni.

Utolsó megállónk Clonakilty volt, amelynek neve összefonódik Michael Collins történetével. Collins az ír függetlenségi mozgalom meghatározó alakja, az ír függetlenségi háború egyik vezetője, majd az Ír Szabadállam ideiglenes kormányának elnöke volt. A város közelében született, és fiatal évei is kötődtek a környékhez. Története jól példázza, milyen fontos szerepet játszott Cork megye Írország függetlenségéért folytatott küzdelmében.

Este, kellemesen elfáradva érkeztünk vissza Corkba. Bár az időjárás miatt néhány tervünkről le kellett mondanunk, a nap tele volt nevetéssel, váratlan fordulatokkal és különleges élményekkel.

Azt hiszem, ez az a kirándulás, amelyet még nagyon sokáig emlegetni fogunk. Mert Írország nemcsak a smaragdzöld tájakról, a színes kisvárosokról és a napsütésben csillogó óceánról szól, hanem a vad szélről, a szakadó esőről és azokról a pillanatokról is, amikor mindezen csak nevetni tudunk.

Üdvözlettel: Bangó Tímea